FCI Agility VB 2017.

Világbajnokságon versenyezni szerintem minden agilitys álma. Vagy legalábbis a legtöbb olyan agilitysé, aki versenyzésre adja a fejét.

Az idei már a harmadik világbajnokságunk volt, hátam mögött két év tapasztalatával, nagy izgalommal készültem rá. A zaragozai 2016-os VB annyira jól sikerült, jó hangulatú verseny volt hogy nehéz volt elképzelni mi jöhet még.

Liberec? Jó volt. Főleg mert a midik nyertek egy csapat aranyat, Anita és Dita pedig egy egyéni ezüstöt. Ez nagyon nagy szó. Nagyon büszke vagyok rájuk és borzasztóan inspiráló megélni hogy megtörténhet az, hogy magyar versenyzők állnak ilyen nagy versenyek dobogóján.

Én rosszul kezdtem, a csapat jumpingot nagyon elrontottam az elején és ennek a feldolgozása adott némi feladatot a VB első estéjére. A VB előtt utoljára július elején a Morávia Openen versenyeztünk jól Jettel, azóta belekerültünk egy nagyon rossz szériába ami a VB-n is folytatódni látszott. Nagyon el voltam keseredve.  De idő nem nagyon volt arra hogy sajnáljam magam, úgyhogy inkább megpróbáltam mielőbb feldolgozni a történteket, hogy másnap újra pozitívan tudjak starthoz állni.  Szerencsére sikerült kirángatnom magam a gödörből ( két nagyon jó barát segítségével mert egyedül nem biztos hogy ment volna;) ) és a következő 3 futamot már hibátlanul futottuk.

A csapat agilitynek és a szombati egyéni jumpingnak nagyon örültem, az egyéni fináléban túlságosan izgultam és vétettem egy felvezetési hibát ami VB szinten sok időt jelentett. Végülis összetett 12. helyre futottunk be, ami akárhogy nézem gyönyörű kb 170 indulóból egyedül azt sajnálom hogy maradt bennem egy kis hiányérzet amiért nem tudtuk a maximumot nyújtani a pályán. De majd legközelebb…

 

Advertisements